My Life

Milyen világban élünk, az elképesztő. Most ezen a hétvégén lelkileg megint átalakultam egy picit. Mivel pénteken sem írtam ezyr most azt is bepótolom.

Péntek:
Ma, gyereknap volt az iskolában, mer' a sűrű programok miatt máskor nem lehetett megrendezni. Az egész egy nagy kalap sz*r volt, de lehet, hogy csak azyr éreztem úgy, mer' gondolataim már régen nem az iskola lörül járnak, bár tanulnom kéne a vizsgák miatt + egyebek, de vhogy nem megy. Este komolyan elgondolkoztam egy dolgon, de aztán megvalósítani nem tudtam. Az a dolog az egész életem volt és a viszonyaim más emberekkel. Hogy ezen mér' gondolkoztam el? Mer' nem érzem jól magam a bőrömben. Minden a fejetetején áll. A történéseket már nem tudom úgy irányítani, mint régen. Kicsúszott a lábam alól a talaj. Jó, tudom, ez tipikus emo duma, de NEM vagyok emos!!! Eldöntöttem, kezembe veszem az irányítást.

Szombat:
10:30-kor keltem, egy hívás ébresztett. Apám hívott. Még a hét közepén megbeszéltük, h a hétvégén összefutunk. Elmentem hozzá. Megmutattam neki a baratikor.com honlapot, az én honlapomat és a blogom. Dél felé elmentünk a Texas-ba halászlét enni. A halászlé nem volt az étlapon, csak az "elit" kapott. Majd utánna a Tropical-ba rántottsajtot enni. Délután, 4 körül megjött a tesóm BP-ről. Kimentünk Mumorba. A mama nem volt otthon. Az Öcsi elvitte. Akkor még nem tudtuk miért, de már sejtettük. Ott kint megbeszéltük, hogy holnap Tesóm + Én kimegyünk és ott ebédelünk, mer' anyum nem lesz otthon, Pestre megy. Megnéztük az esküvői képeit is. Gyönyörűek letek!!! Mielött még bárki is megkérne, hogy azokat amiket a profi fotós készített mutassam meg, el kell szomorítanom. Mivel a XXI. században élünk a képeket először CD-n kaptuk meg, amin ki kell választani azokat, amikből végül kép lesz. Miután hazaértünk a kiadós vacsi és az egyebek után beszélgettem a tesómmal. Kb fél dél körülmentem aludni.

Vasárnap:
Ma szintén nem magamtól ébredtem. SMS-t kaptam az unokatesómtól, Kitty-től. SMS sorozatokban megbeszéltük, hogy átugrok hozzájuk. Öcsiék nem voltak otthon, csak a Mama, Dóri, Kitty és a Deni. Kiderült Pesten voltak. Anyukám még tegnap kérdezte meg, hogy mennek-e, és ha igen elviszik-e, s ki is fizeti az út felét. Akkor kitérő válaszokat kapott. Ma meg elmentek. Semmit nem mondtak róla. Sunyin, hazugul. Csak azt az egyet nem értem, hogy minek vitte el a feleségét meg az egyik gyerekét, amikor nem szórakozni mentek. (Egyébként Anyukám és az Öcsiék uazyr mentek) És ahelyett, hogy a tesvérét elvitte volna és még ráadásul az út felét megspórolta volna... A Mama egyébként nem mondta meg szombaton, hogy mér' megy az Öcsiékhez. Erről enyit. Na meg az is egy dolog, hogy Ildiéknél nem főz, mer' most kénytelen ott lenni az építkezés miatt (már lassan 3 hónapja lakik ott). Öcsiéknél meg mit csinált??? Főzött. Érdekes az ottani konyha nem idegen amikor ott volt össz 5-6-szor. Ezzel nem bánatni akarom, mer' nagyon szeretem meg moinden na, de azyr... Egyébként meg azt nem értem, hogy az Ildi ezen van fenn akadva (anyum másik testvére), amikor Ő és az Öcsi ennél egymilliárdszor nagyobbat rugott anyukámba még a papám halála után. Ezek a dolgok miatt elhatároztam, hogy olyan hivatást választok (jogász) amiben visszarughatok nekik, de jó nagyot. No meg mindenkinek aki valamilyen módon is kárt okozott nekem vagy a (szűk)családomnak. A kaja után haza jöttünk és apummal megint megnéztük a fényképeket. Majd utánna "titkos megbeszélést" tartottak. A téma én voltam, pontosabban a ballagás, gimim und so weiter und so weiter.

Ma (csütörtök) szintén időben beértem a suliba. Nem is tudom mi történt velem mostanában. Na mind1. Rajzon, mint minden nap az első órán, "aludtam". A művészettörténet mindig úgy megnyugtat. Csak 1 idegesített, az Ádi. Annyira unatkozott, hogy vagy újságot, vagy mp3-at akar hallgatni és adjam oda az mp-met vagy a telomat. Nem adtam. Amilyen az Ádi a cuccaim úgyis a Wiginél kötött volna ki. Kémián megint nem figyeltem. Nem t'om mér', de a klór és a magnézium valami miatt nem tud lekötni. A Német óra ma na'on fain volt. Tűzriadó! Sajnos csak gyakorlat. Kár. Irodalom ma megint dögunalom volt. Magyar korrepen, "amire már 6 hónapja nem jár az egész osztály, csak a looserek, mer' nem vagyunk lemaradva anyagban" szövegértéseket csináltunk a kompetencia izé miatt. Kaja után elkísértem az Anettot haza, mert pénzt kellet szereznie. A szobája hasonlít az enyémhez: kupi kupi hátán. A papagája szabadon repkedett. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó annak a madárnak, nix suli, csak kajálni, repülni, WC-zni és néha csipogni kell. Tök jó neki. Na az a lényeg, hogy visszaértünk a suliba és akikkel mentünk volna mászkálni (Tina, Fábri) sehol nem volt. A Fábrit nagy nehezen fel tudtuk még szedni, de a Tina eltűnt. Utólag kiderült, hazament, mer' nem talált senkit a szekrénynél. 3an nem akartunk menni, mer' az oly' kevés és éppen ezér' 10 perc és rentgeteg könyörgés árán sikerült rávenni a Bálintot, hogy eljöjjön. Nem t'om miért nem akar soha eljönni, néha olyan, mintha félne elhagyni az iskolát és kimenni a "csúnya, rossz világba". Nem értem. Az útón kipróbáltunk egy új kaját, a fagyis ketchup-os chips-et. Eléggé egzotikus volt. A Spar után Anett beugrott az ajándékboltba. (És most jön, hogy miért bunkó ez a napom) A Bálint viccből mondta, hogy hagyjuk ott és menjünk vissza a suliba. Eleinte úgy volt, hogy csak pár métert megyünk, de utána végleg eljöttünk. Nem tudom mér' jöttem én is, pedig meg volt a rossz előérzetem, hogy nem kéne, de mégis mentem. Miután megérkeztünk, rá 1-2 perce Anett is megjött, az előérzetemnek köszönhetően nem volt vmi vidám. Nem sokkal később elkezdődöt a német szakkör. Nem bírtam várni és még óra közben küldtem neki egy levelet, amiben bocsánatot kértem és lebunkóztam magam. Megkérdezte, hogy kinek az 5lete volt. Tudom, hogy van betyárbecsület + minden, de vhogy rohadtul nem érdekelt. Arra a levélre büszke vagyok, de arra már nem, hogy meg kellett írnom. De az a lényeg, hogy Anett megbocsájtott és minden rendben zajlott tovább. A szakkört végig nevettük, mert a Niki hozott kukit. Senki ne gondoljon semmi rosszra, azt a puffasztott sós izét hozta amit máshol kukónak hívnak. Egyész órán azt ettük és azzal szórtakoztunk, no meg egyébként is a német szakkör már hónapok óta a röhögésről szól. De a legjobb az volt, amikor a Bebe lába közé dobtam egy kukót és ő felkiáltott, hogy a Dávid a lábamközé rakta a kukit, vagy vmi ilyesmit. Naná, hogy mindenki röhögött. Haza csoportosan, mint mindig, mentünk, most éppen Niki, Taki, Anett és Én. Itthon naná, hogy nem tanultam, inkább neteztem. A netnek és a csodálatos MSN-nek köszönhetően sok új infóhoz jutottam. Pl.: Júliusban jelenik meg Rihana és Kelly Clarkson új albuma, Rékának nem sikerült a kismotor vizsgája (1 rohadt pont)